A tanításoknak be kell épülniük az elmébe és a mindennapi életbe
A gyakorlat nem teljesedik be pusztán attól, hogy meghallgatunk egy jó Dharma-beszédet. Ha csak a fülünkkel halljuk és a szánkkal ismételjük, a tanítás még nem lépett be az életünkbe.
Ahogyan egy araszoló hernyó az elfogyasztott levelek szerint változtatja testének színét, úgy az elme is aszerint változik, amit mélyen befogad. A Dharma-beszédnek úgy kell átitatnia az elmét és a mindennapi életet, mint a papírra hulló víz.
A hallgatás a kapu, az elmélkedés az út, a gyakorlás pedig a megérkezés. Amikor a hallott és átgondolt tanítás valódi cselekedetekhez, szokásokhoz és az elme megszelídítéséhez vezet, a tanulásunk erőre kap.
Ma ne állj meg a jó szavak hallásánál. Hagyd, hogy ezek a szavak a napod beszédévé és cselekedeteivé váljanak.
Ahogyan egy araszoló hernyó az elfogyasztott levelek szerint változtatja testének színét, úgy az elme is aszerint változik, amit mélyen befogad. A Dharma-beszédnek úgy kell átitatnia az elmét és a mindennapi életet, mint a papírra hulló víz. A hallgatás a kapu, az elmélkedés az út, a gyakorlás a megérkezés; amikor a tanítás tettekké, szokásokká és az elme megszelídítésévé válik, a tanulás erőre kap.
