Gondosan finomítani kell, hogy mi marad meg
Az életben néha fontosabb, hogy valamit helyesen hagyjunk el, mint hogy gyorsan befejezzük. Ez különösen igaz, ha a munka hosszú ideig megmarad, például írás, beszéd vagy valami, ami egy személy szándékát hordozza. Az ilyen dolgokat újra és újra alaposan meg kell vizsgálni.
Nem baj, ha egy kicsit tovább tart. Ahelyett, hogy rohannánk, hogy csak a külső formát készítsük el, sokkal fontosabb, hogy időt szakítsunk, kijavítsuk, ami javításra szorul, azt, ami hiányzik, kijavítjuk, és őszintén finomítjuk. Ha egyszer valami kikerül a világba, az sokáig megmarad.
A gyakorlat sem más. Az elme művelése nem fejeződik be egyik napról a másikra. Mélyebbé válik azáltal, hogy minden nap visszatekintünk, kijavítjuk és újra felállítjuk a dolgokat. Ami belül helyesen érik, értékesebb, mint ami kívülről gyorsan megjelenik.
Az általunk eddig kiépített tanulmányok és kapcsolatok is csak akkor válnak értelmes gyümölcsökké, ha jól összeszedjük és rendezzük őket. Nem elég sok mindent összegyűjteni; jól kell finomítani, hogy az emberek hasznára váljanak.
Ma válasszuk az őszinteséget a türelmetlenség helyett, az igazat a gyorsaság helyett, és töltsük a napot azzal, hogy gondosan finomítsuk azt, ami sokáig megmarad.
Ami sokáig megmarad, azt óvatosan kell finomítani, nem pedig sietve kiküldeni. Ez igaz az írásra, a beszédre és az életünkre is. Még ha egy kicsit tovább is tart, akkor is megjelenik a jó gyümölcs, ha a dolgokat helyesen rendezzük és őszintén finomítjuk. Ma inkább arra gondoljunk, hogy mi a helyes, ne arra, hogy mi a gyors.
