A tanulás akkor ragyog, ha mások hasznára válik
Ahhoz, hogy élhessünk, tanulnunk kell, és ügyessé kell válnunk. Saját életünk megalapozásához tanulási készségek és ismeretek gyűjtése szükséges, és ezek az erővé válhatnak, amely lehetővé teszi munkánkat. De nem minden fajta tudás deríti fel az elmét.
Ha túl sok haszontalan információt és túlzott aggodalmat tartunk magunkban, az elménk nyugtalanabbá válik. Az a mondás, hogy a nem tudás gyógyszer lehet, nem jelenti azt, hogy fel kell hagynunk a szükséges tanulással. Ez azt jelenti, hogy nem szabad minket magával ragadnia az elménket elhomályosító szükségtelen tudattól.
A jó tanulás nem marad csak a saját sikerem eszköze. Amikor az elsajátított készségek és ismeretek segítenek egy másik embernek, kényelmesebbé teszik valaki életét, és a közös boldogság erejévé válnak, a tanulás mélyebb értelmet nyer.
A gyakorló szakembernek nemcsak azt kell megvizsgálnia, hogy mit tanul, hanem azt is, hogy miért tanul. Vissza kell tekintenünk, és fel kell tennünk a kérdést, hogy tanulásunk csak azért van-e, hogy egyedül jussunk előre, vagy csak egy kicsit is hasznot hozunk a világnak.
Ma gondold át, hogy kinek segíthet egy már meglévő képességed. Engedje el a fölösleges aggodalmat, és amikor a hasznos tanulást átülteti a gyakorlatba, ez a tanulás olyan érdemekké válik, amelyek felderítik az elmét.
A tanulás számít, de nem kell mindenféle tudáshoz ragaszkodnunk. Ha elengedjük az elménket nyugtalanító információkat, és a tanultakat másokat segítő erőként használjuk, a tanulás igazi boldogsághoz vezet.
