Amikor a lehullott levelek lehullanak, a bölcsesség új levelei sarjadnak
Amikor ősszel lehulló leveleket látunk, tudjuk, hogy az évszak változik. Még azután is, hogy egy fa elengedi minden levelét, kibírja a hideg téli szelet és a hideget, majd újra életre kel.
Az elménk ugyanaz. Az elmében lévő gyötrelmek és kósza gondolatok úgy tapadnak, mint a falevél, és ha a gyakorlat során egyesével elengedjük őket, az elme kezd kiürülni.
Az elme kiüresedett helye nem az a hely, ahol nincs semmi. Ahogyan a tél elmúltával új levelek kelnek ki a fáról, úgy jelenik meg a tiszta és szép bölcsesség azon a helyen, ahol a szenvedések elszálltak.
Életünk során előfordul, hogy olyan helyzetekkel találkozunk, mint a hideg szél. Ha nem csak ingadozunk, hanem folyamatosan gyakorolunk és törődünk az elmével, akkor a nehézség bölcsességet fejlesztő időszak lesz.
Ma vegyél észre egy gondolatot, amely az elmédhez tapad, és próbáld elengedni. Figyelj a lélegzésre, és amikor elengeded a megpróbáltatásokat és a kósza gondolatokat, a bölcsesség új levelei nőnek ki még télies időben is.
A fa még a levelek lehullása után is kibírja a telet, és ismét új leveleket hoz. Az elménk is kiürül, ha sorra engedjük el a megpróbáltatásokat, a kósza gondolatokat, és onnan új bölcsesség fakad. Még az olyan helyzetekben is, mint a hideg szél, ha kitartóan gyakorolunk és törődünk az elmével, a nehézség bölcsességet fejlesztő időszak lesz.
