Ha ismeri a mulandóságot, nem halasztja el a mai gyakorlatot
A buddhizmusban azt tanítják, hogy ne hagyjunk egyetlen napot sem hiába, minden nyereség nélkül elmúlni. Ez azért van, mert egy elmúló nap nem pusztán idő, hanem az élet olyan része, amely nem tér vissza.
Amikor mélyen átérezzük a mulandóságot, a világ olyannak tűnhet, mintha lángokban állna. Az idő tovább folyik, a test megöregszik, és egyszer találkoznunk kell a halállal.
Ezért a gyakorlás nem halogatható. Minden pillanatban gondoskodnunk kell magunkról, belenéznünk az elmébe, és ápolnunk kell az ébrenlét szokását. Így menthetjük meg magunkat a lángszerű mulandóság közepette.
A mulandóság nem félelemkeltésre szolgáló tanítás. Inkább olyan tanítás, amely lehetővé teszi, hogy a mai napot értékesebben éljük. Az évszakok változását és a levelek hullását látva észrevehetjük, mit kell most megtennünk.
Ma próbálj ki egy kis gyakorlatot az elme gondozására. Amikor észreveszed a lélegzetet, lecsendesíted az elmét, és éberen éled ezt a napot, még az idő múlása is a tanulás útjává válik.
Az a tanítás, hogy ne engedjünk eltelni egy napot sem üresen, a mulandóságra ébreszt. Az idő múlik, a test öregszik, és a világ bármelyik pillanatban megváltozhat. Ezért ne halogasd a gyakorlást; minden pillanatban gondozd az elmét. Az évszakok változását látva ma gyakorolj legalább egy éber szokást.
