Ha közvetlenül látjuk a magot, a komplexitás megnyugszik
A mai tanítás középpontjában az a vonal áll, hogy ha valaki teljesen megérti saját elméjét, akkor a világi dolgok nyugvópontra kerülnek. Ez nem jelenti azt, hogy minden külső anyag eltűnik. Ez azt jelenti, hogy amikor közvetlenül látjuk a probléma lényegét, többé nem vonz minket a zaj.
Amikor nehéz dolgok merülnek fel, néha csak a környező történetekhez ragaszkodunk. Ismételjük mások hibáztatását, a körülmények hibáztatását és sok magyarázatot, mégsem látjuk, mi a valódi ok. Aztán szaporodnak a szavak, de a felbontás nem jön közelebb.
A gyakorlat ugyanaz. Számos módszer és magyarázat létezik, de a tanulmány középpontjában végül az áll, hogy közvetlenül meglássuk saját elménk valódi természetét. Ha elvétjük ezt a középpontot, még a köröket is csak a szélek körül gyakoroljuk.
A szerzetes azt mondta, hogy ha nem is ébredtünk fel, fontos, hogy ne veszítsük el ezt az irányt. Az az attitűd, hogy ne essünk bele abba, ami nem központi, és az okokat a végsőkig saját elménkben vizsgáljuk, meghatározza a tanulmányozás irányát.
Ma, egy bonyolult probléma előtt, ahelyett, hogy több szót fűzne hozzá, halkan kérdezze meg: Mi az igazi mag? Hol van az eszem? Ez a kérdés egyszerűen megnyitja az utat.
Egy bonyolult probléma annál bonyolultabbá válik, minél jobban körüljárjuk. Amikor közvetlenül látjuk saját elménk fő okát és valódi természetét, az út világossá válik. Ma inkább a központot nézze, mint több szót.
