A nagylelkűség a tökéletesség előtt áll
A mai tanítás az együttélés gondolatával kezdődik. Az eredeti felhívásban a megemlékezés, a család és az együttélés nehézsége szerepelt. Nyilvános olvasásra a magánjellegű részleteket félretesszük, a tanítás pedig a tökéletesség vágyának elengedésének és egymás hibáinak elfogadásának bölcsessége köré szerveződik.
Néha azt gondoljuk, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Úgy gondoljuk, hogy a saját munkánknak tökéletesnek kell lennie, és a másik ember szavainak és cselekedeteinek pontosan helyesnek kell lenniük. De a világi életben nincs olyan, aki hibák nélkül élne. Az együttélés nem azt jelenti, hogy találkozunk egy tökéletes emberrel; egymás hiányosságainak észrevételét és elfogadását jelenti.
Amikor a tökéletességet követelő elme megerősödik, a szívben a tér beszűkül. Az apró hibák nagynak tűnnek, és a miénktől eltérő véleményeket nehéz elfogadni. Amikor ez megtörténik, mi magunk is feszültek leszünk, és a mellettünk lévők is nehezen érzik magukat nyugodtnak.
A szerzetes azt tanította, hogy amikor először nagylelkűbb leszek, el tudom fogadni egy másik ember apró hibáit. A nagylelkűség nem azt jelenti, hogy mindent hanyagul hagyunk. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, hogy minden ember hiányos lehet valamilyen módon, és egy kicsit tágabb szívvel nézünk. Ha nem ragaszkodunk csak a saját mércénkhez, akkor a párkapcsolaton belül megjelenik a lélegzőtér.
Még az engedés is a konfliktus újabb magjává válhat, ha számokkal kezdjük számolni. Ahelyett, hogy gondolkodtam, én ennyit tettem, szóval neked is ennyit kell tenned, gyakorlat, hogy megnézed, hogy ma tudok-e először szélesebbé válni. Ha a nagylelkűséget a tökéletesség elé helyezzük, a közös élet egy kicsit lágyabbá válik.
Ma csendesen nézz az elmédben uralkodó szabványra, amely szerint mindennek tökéletesnek kell lennie. Kisebb hiba, enyhe eltérés vagy más gondolat előtt ne ítélj azonnal; próbáljon még egyszer szélesebb szívvel nézni. Ez a nagylelkűség nyugodtabbá tesz téged, és abban is segít, hogy a veled élő emberek nyugodtabbak legyenek.
Az együttélés nem azt jelenti, hogy tökéletes emberekkel találkozunk; ez azt jelenti, hogy elfogadjuk egymás hiányosságait. Ha a tökéletességet követelő elme erős, a kis hibákat is nehéz elfogadni. Amikor először válok nagylelkűvé, egy tágabb szív képes megőrizni az én hibáimat és mások hibáit is.
