Az első köszöntés, amely megosztja az újévi áldásokat
A mai tanítás az újév első reggelén felkínált rövid köszöntéssel kezdődik. A szavak, hogy sok újévi áldást kapj, nem hosszúak, de benne van az a kívánság, hogy a másik ember békében, bölcsességben és melegben élje le az évet.
Az áldás nem csak valami különleges, amit távol találunk. Amikor gondosan látjuk egymást, őszintén köszöntjük az elsőt, és segítünk egymásnak jó szívvel kezdeni a napot, máris megindult az áldás.
Amikor eljön az újév, nagy tervekre és új fogadalmakra gondolunk. Mégis, mindezen kezdetek előtt ott van az a kis gyakorlat, hogy jó szívet hozzunk létre azzal az emberrel, akivel most találkozunk. Egy meleg szó finoman kinyitja az újév ajtaját.
Az a szív is visszatér hozzám, amelyik áldást kíván a másikra. Az üdvözlés, amit felajánlok, megvilágosítja a másik embert, és ez a felderült szív újra megvilágítja a saját napomat. Ezért az áldás felmelegíti mind azt, aki adja, és azt is, aki kapja.
Ma próbáld meg az első üdvözlést többre értékelni, mint a nagyszerű szavakat. Fogalmazzon őszinteséget a szavakba, sok újévi áldást kapjon, és lássa gondosan az embereket maga mellett. A szív, amely megáldja egymás évét, a mai nap legjobb kezdete.
Az újév első köszöntése rövid, de nagy szívet hordoz. Az áldás nem csak messze van; akkor kezdődik, amikor meleg szavakat ajánlunk, és óvatosan látjuk egymást. Az őszinte áldás megvilágosítja mind azt, aki kapja, és azt is, aki adja.
