Elme, amely nem ragaszkodik a végekhez és a kezdetekhez

A mai tanítás azt kérdezi, hogyan tekintsünk a végekre és a kezdetekre az év utolsó napján. A naptárak és az idő megállapodások, amelyeket azért határozunk meg, hogy éljünk. Amikor változik az év, és más a dátum, úgy tűnhet, mintha minden új lett volna, de maga az élet nem szakad el teljesen egy pillanatban, majd kezdődik újra.

A buddhizmusban azt mondják, hogy semmi sem készült a kezdetektől, és semmi sem tűnik el teljesen. Azok a szavak, hogy semmi sem keletkezik és semmi sem szűnik meg, nem pusztán elmélet. Ők egy Hwadu, amely segít lefektetni a végekről és kezdetekről szóló gondolatokat, amelyeket megragadunk.

Életünk során nehéz lehet másokkal lenni, és sokszor el kell viselnünk a kellemetlen dolgokat. Egyedül élni kellemetlen, és együtt élni is kellemetlen. Ez a kellemetlenség azonban nem olyan kudarc, amelyet ki kell zárni az életből. Ez lehet a gyakorlat helye, ahol elviselem, ami itt van, és megtanulom most.

Amikor változik az év, minden probléma nem tűnik el egy pillanat alatt. De ha az elme nem ragadja meg túlságosan szorosan a végeket és a kezdeteket, akkor a múltból származó érzelmeket egy kicsit szelídebben lehet lefektetni. Világosabbá válik, hogy mit kell látnunk és tanulnunk a most folytatódó életben.

Ma ne ragaszkodjon ahhoz a gondolathoz, hogy ez az utolsó nap, és ne csak az új év nevétől függjön. Nézz bele most ebbe az elmébe. Egy pillanatra tedd le a felemelkedés és az eltűnés gondolatát; a folyamatos életben viseld el, amit el kell viselned, és tanuld meg, amit meg kell tanulnod. Ez a mai Hwadu találkozó az év végén.