Együttérzés, amely megkülönböztetés nélkül ragyog
A mai tanítás egy résszel kezdődik, ahol Buddha összehasonlításon keresztül magyarázza el a gyakorlók spirituális képességeit. Vannak, akik megfordulnak a fejükben, amint akár egy kis hangot is hallanak. Vannak, akiknek egy kicsit közelebbi ingerre van szükségük, mielőtt megmozdulnának. Vannak, akik csak akkor találják meg az irányt, ha egyértelmű ébredés következik be. Egy gyakorló fejében is különböző sebességek és mélységek léteznek, mint ez.
A Buddha együttérzése azonban nem oszt meg és nem taszít el senkit ezek miatt a különbségek miatt. Akár magas, akár közepes, akár alacsony a képessége, a tanítás és az együttérzés egyenletesen ér el mindenkit, ahogy a nap is minden helyre süt. A megértés sebessége eltérő lehet, de az együttérzést, amit kaphat, nem különböztetjük meg.
Még azon a helyen is, ahol egy Dharma beszédet hallunk, az egyik ember azonnal felébredhet, a másik lassan megértheti, a másik pedig egy ideig nem érti. De ez a különbség nem elvetendő jel; ez az állapot, ahonnan újra kezdhetjük, ahol most vagyunk. Az összehasonlításnál fontosabb az őszinte mozgás a most hallottak szerint.
A gyakorlat nem egy másik személy képességeinek megítélése. Ez annak a munkája, hogy ne hagyjam, hogy a Dharma beszéljen, ami elért hozzám, és hogy egy lépést is helyesen tegyek a saját helyemről. Ha úgy mozogunk, hogy a tudatosság egy pillanatát sem veszítjük el, még egy lassú ember is stabilan megállja az utat.
Ma ahelyett, hogy azt néznéd, ki a gyors és ki a lassú, inkább vizsgáld meg, milyen őszintén mozog a saját elméd a Dharma beszéde hallatán. Mivel a megkülönböztetés nélküli együttérzés már ragyog, fogadd be ezt a fényt, és teljes erődből járd a gyakorlás útját.
A gyakorlók különböző spirituális képességekkel rendelkeznek, de a Buddha együttérzése mindenkire egyenletesen rávilágít. Vannak, akik gyorsan megértik, és vannak, akik lassan mozognak, de nem az összehasonlítás számít, hanem a szív, amely azonnal gyakorol a hallottak szerint.
