Ahogy a gyakorlat elmélyül, a látó szemek is megváltoznak
A test és az elme megfigyelésének tanulmányozása során számít, hogy az ember milyen szakaszból látja a világot. Alacsonyabb szinten az ember a másik embert csak a vágy testének vagy tárgyának tekinti. Ahogy a gyakorlat elmélyül, az elme és állapota, az együttérzés és a bölcsesség kezd láthatóvá válni.
Ez nem jelenti azt, hogy hinnünk kell és szó szerint követnünk kell a csakramagyarázatokat. Inkább a gyakorlati szakaszok metaforájaként használhatók. Ha a gyökér stabil, a félelem csökken; amikor az ember a szív helyére emelkedik, megnyílik az együttérzés elméje.
Ha megvizsgálom, hogy honnan látok egy másik embert, akkor azt is látom, hogy hol tart most a saját praxisom. Attól függően, hogy a vágyon, az elmén vagy az együttérzésen keresztül látok-e, ugyanaz a személy egészen másként jelenik meg.
Ma is ne lássunk másokat csak alacsonyabb diszkrimináción keresztül. Tegyünk egy lépést felfelé az együttérzés és a bölcsesség szemével való látás szintje felé.
Ez a tanítás ahelyett, hogy azt kérné tőlünk, hogy szó szerint higgyük a csakra magyarázatait, lehetővé teszi, hogy metaforaként szolgáljanak a gyakorlás szakaszaihoz. Ha a gyökér stabil, a félelem csökken; amikor az ember felemelkedik a szív helyére, megnyílik az együttérzés. Ha megvizsgálom, hogy honnan látok egy másik embert, azt is láthatom, hol tart most a saját praxisom.
