Ha látjuk a lábnyomokat, bízhatunk az ösvényben, és előre léphetünk

A Tíz ökörterelő képen nagyon fontos a lábnyomok megtekintésének szakasza. Még nem láttuk közvetlenül az ökröt, de a lábnyomok láttán tudjuk, hogy az ökör biztosan ott van, és láthatjuk, hogy milyen irányba ment. A gyakorlatban az apró nyomok felfedezése és az eredeti elmébe vetett bizalom jelentős fordulóponttá válik.

Először elkóborolhatunk, mert nem tudjuk, hová menjünk. Mégis, ahogy hallgatjuk a Dharma beszédeit, tanulmányozzuk és vizsgáljuk az elmét, egy pillanatra megjelennek az út nyomai. Ettől kezdve már nem kutatunk homályosan; az irány ismeretében haladunk előre.

Mégis, a lábnyomok megtekintése nem jelenti azt, hogy a tanulmány befejeződött. A lábnyomok mutatják az utat, de valójában mélyebbre kell lépnünk ezen az úton, mielőtt meglátnánk az ökröt. Ezért a gyakorló ne maradjon csekély tapasztalattal vagy megértéssel, hanem folytassa a megfigyelést és a gyakorlást.

Életünk során gyakran megremeg az elménk. De ha egyszer is láttuk a helyes út nyomait, kincsként kell kezelnünk ezt a bizalmat. Ez arra késztet bennünket, hogy újra tanulmányozzuk, újra megvizsgáljuk az elmét, és ne vesszünk el a gyakorlás útján.

Ma ne vegye félvállról a látott kis lábnyomokat. Legyen ez az út követésének napja, és még egy lépést az állandó erőfeszítések megtételére.