A gyakorlás az elme megszelídítésének szokása
A Tíz ökörképben az ökör elkapása az elme megtartásának és a gyakorlat ösvénye felé való visszafordításának folyamata. De az ökör elkapása nem jelenti azt, hogy azonnal megszelídül. Ahogy egy ökör, aki sokáig futkosott a mezőkön, nem válik egykönnyen szelíddé, úgy a régi lelki szokások sem változnak egyik napról a másikra.
A kapzsiság, a harag, a tudatlanság és a régóta fennálló szokások mélyen beszippantják elménket. Tehát az elme nem változik meg teljesen csak azért, mert egyszer jó szavakat hallunk, vagy rövid ideig meditálunk. Olyan képzésre van szükségünk, amely újra és újra megfigyel, és újra és újra visszafordul.
Ha egy ökörnek meghatározott időpontban adják a sót, az akkor tér vissza. Ugyanígy a gyakorlatban is fontos a jó szokások kialakítása. Ha az elmét minden nap egy meghatározott időpontban rendezi, olvassa a szentírást és gyakorolja az együttérző cselekvést, az elmét fokozatosan szelídíti.
Ha nyomással próbáljuk lenyomni az elmét, az még durvábbá válhat. Ami számít, az az állhatatosság. A gyengéd gyakorlat, amely nem áll meg, megváltoztatja az elme irányát, és a durva szokásokat jó szokásokká szelídíti.
Ma ahelyett, hogy erővel hajtanánk az elmét, alakítsunk ki egyenként jó szokásokat, és töltsük a napot az elme megfelelő megszelídítésével.
Az elme nem szelídül meg azonnal csak azért, mert egyszer elkapták. A régi szokások az állandó gyakorlás és a jó ismétlés révén apránként változnak. Ma szelídítsd meg az elmét szelíd, töretlen erőfeszítéssel.
