A bölcsesség csendes elméből nő
Amikor az elme csendes, a bölcsesség fényessé válik. Szétszórt elmével nehéz meglátni a helyes utat; csak egy megnyugodott elmén nőhet a bölcsesség. Ezért a gyakorlónak először meg kell nyugtatnia az elmét, ki kell ápolnia a meditatív nyugalmat, és elő kell készítenie egy helyet, ahol a bölcsesség megmaradhat.
De a bölcsesség önmagában sem elég. Még ha műveltük is a bölcsességet, ha nem osztjuk meg azt, az elme elszegényedik. Még ha sok vagyonunk is van, bölcsesség nélkül nehéz megérteni a helyes felhasználását. Tehát a gyakorlatnak együtt kell járnia a meditatív nyugalommal, a bölcsességgel és az adakozás gyakorlatával.
Ha van vagyonunk, megosztjuk. Ha van bölcsességünk, megosztjuk. Az elme, amely megosztja a jó dolgainkat a világgal, maga a bodhiszattva magatartás. A gyakorlat nem fejeződik be a dolgok elrakásával; jelentése életre kel, amikor megosztjuk és megvilágítjuk.
Ma csendesen műveljük elménket, bölcsességet fejlesszünk, és osszuk meg felebarátainkkal, amink van.
Meditatív nyugalom nélkül a fényes bölcsesség nehezen növekszik; bölcsességgel is, osztozkodás nélkül az elme elszegényedik. A gyakorlatnak magában kell foglalnia az elme csendes művelését és a bölcsesség és az erőforrások megosztásával való adakozást. Ma gyakoroljunk csendes lélekkel, ragyogó bölcsességgel és meleg megosztással.
