A gondoskodás, amely tudja, hogyan kell visszalépni
A mai eredeti hívás nagyon rövid volt. Nem volt hosszú Dharma-beszéd, de még ebben a rövid beszélgetésben is van egy elme, amelyet érdemes megvizsgálni. Ez az a jelenet, amikor köszönt, észreveszi, hogy a másik személy nincs abban a helyzetben, hogy megkapja, és csendben hátralép, anélkül, hogy többet kérdezne.
Időnként azt gondoljuk, hogy be kell fejeznünk azt, amit mondani akarunk. Ha elkészítettük a szavakat és valamit, amit meg akarunk erősíteni, akkor a saját elménk könnyen a másik helyzete elé kerül. De ha a másik személy nem tudja azonnal megkapni, akkor ennek a pillanatnak a észrevétele és megállítása mérlegelés.
A visszalépés nem jelenti a kapcsolat eltávolítását. Ez azt jelenti, hogy tiszteljük a másik ember helyét, és tudjuk, hogy most itt az ideje a várakozásnak. Még abban a hozzáállásban is, hogy röviden köszönünk, jó napot kívánunk valakinek, és nem erőltetjük tovább, van gyakorlat, amely fejleszti az elmét.
A meleghez nem kell sok szó. Néha egy üdvözlés és csendes megértés mélyebb szívet sugároz. Még ha nem is kapom meg azt a választ, amit szerettem volna, ha nem leszek csalódott, és először a másik körülményeit veszem figyelembe, a kapcsolat nyugodtabbá válik.
Ma, valakinek az ajtaja előtt, a telefon előtt, vagy egy beszélgetés szélén állj meg egy pillanatra. Nézd meg, hogy most többet kell-e mondanod, vagy jobb lenne csendesen hátralépni. A megfontolás, amely észrevesz és visszalép, egyben gyakorlás is, amely világossá teszi a napot.
Még egy rövid üdvözlésben és egy rövid szünetben is van gyakorlás. Ha észreveszi, hogy a másik személy most nem tudja megkapni, érdemes abbahagyni a nyomást, és halkan hátralépni. Az elme, amely a saját szavaim előtt látja a másik ember helyét, könnyebbé teszi a kapcsolatot.
