A harag bölcs irányba terelése
Az ősi tanítások arra intenek, hogy a harag gyorsan továbbterjedhet, és szenvedést okozhat nekünk és másoknak. Még ha apró kellemetlenségként kezdődik is, ha ellenőrizetlenül követjük, arckifejezésünk és hangunk megkeményedhet, egyetlen tett pedig tartós sebet hagyhat. Ne várjuk meg, míg a felerősödött haragot megbánás követi; az első lépés az, hogy észrevegyük azt a pillanatot, amikor a harag éppen felébred az elmében.
A haraggal való bölcs munka nem azt jelenti, hogy elfojtjuk magunkban, vagy egyszerűen eltűrjük az igazságtalanságot. Ha egy viselkedés veszélyes vagy helytelen, határozott határokat kell szabnunk. Mégis olyan módot válasszunk, amely minket és másokat is véd, anélkül hogy megsértenénk a másik embert vagy megtorlással válaszolnánk. A megállás nem gyengeség, hanem felelős erő, amely csökkenti a káros következményeket.
Amikor a harag hirtelen fellángol, először a testre figyeljünk. A légzés kapkodóvá válhat, a váll és az állkapocs megfeszülhet, és ugyanaz a gondolat gyorsan ismétlődhet. Ha félbeszakítjuk a beszédet, és háromszor lassan lélegzünk, kis tér nyílik az érzelem és a cselekvés között. Ez a tér a gyakorlás helye, ahol ismét megláthatjuk az elme mozgását.
A bölcsesség megkülönbözteti a valóban megerősített tényeket attól az értelmezéstől, amelyet mi tettünk hozzájuk. Nyugodtan megvilágítja, mi érintette meg az elmét, milyen félelem vagy várakozás volt jelen, és milyen következményekhez vezethetnek mostani szavaink és tetteink. Amikor az okok és a következmények világossá válnak, felismerjük, hogy a harag által parancsolt egyetlen út mellett más választások is léteznek.
Az együttérzés nem dicsőíti a haragot, és nem engedi meg a káros viselkedést. Ha tudatos jelenléttel és gondos megfigyeléssel fordulunk a harag felé, energiáját olyan tettek felé terelhetjük, amelyek tisztázzák a tényeket, megteremtik a szükséges távolságot, védik a kiszolgáltatottakat, és határozott, egészséges határokat állítanak a kapcsolatokban. Az elme nyugtalansága nem válik magától bölcsességgé; a gyakorlás változtatja meg az irányát.
A harag is sokféle feltételtől függően keletkezik és múlik el. Ne merevítsük egyetlen pillanat érzelmét teljes önazonosságunkká. Ha világosan tudjuk, hogy jelen van a harag, de nem sodródunk azonnal vele, az elme szabaddá válik a választásra. Használjuk ma ezt a szabadságot a kár csökkentésére és az együttérzés elmélyítésére.
A harag gyorsan szavakká és tettekké terjedhet, ha egyszerűen követjük. Ne kényszerítsük látótávolságon kívülre, és ne tűrjünk el mindent tiltakozás nélkül; előbb álljunk meg, és figyeljük meg a test és az elme mozgását, valamint a lehetséges következményeket. Bölcsességgel és együttérzéssel erejét a szükséges határok kijelölése és a kár megelőzése felé terelhetjük.
