Lássuk tisztán a szenvedés három gyökerét

A kapzsiság nem ugyanaz, mint keresni azt, amire az élethez szükségünk van. A kapzsiság olyan elmeállapot, amely még akkor is csak a több birtoklásától remél biztonságot, amikor már van elég, és emberekbe vagy körülményekbe kapaszkodik, nehogy elveszítse, amit megszerzett. Minél görcsösebben szorítunk valamit, annál jobban félünk az elvesztésétől; amikor pedig nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk, megjelenik a harag.

A harag sem azonos azzal, hogy egyszerűen kellemetlenséget érzünk vagy felismerjük az igazságtalanságot. A káros viselkedést meg kell állítani, és világos határokat kell húzni. Ám ha azt hisszük, hogy csak úgy védhetjük meg magunkat, ha gyűlölünk valakit, vagy ha egyetlen dühkitörés nyomán az egész embert ellenséggé merevítjük, a harag még nagyobb szenvedés feltételévé válik.

A tudatlanság nem pusztán kevés ismeretet jelent. A tudatlanság az a vakság, amely nem látja, hogy minden változik és más feltételektől függően keletkezik, valamint hogy jelenlegi választásaink alakítják azt, ami ezután következik. A kapzsiság fogságában nem vesszük észre, milyen rövid ideig tart az elégedettség; a haragtól feldúlva pedig nem látjuk, milyen sebeket hagyhatnak szavaink és tetteink.

A három méreg nem külön-külön működik. Ha meghiúsul a vágy, hogy többet szerezzünk, harag támad; amikor harag támad, nem látjuk tisztán a helyzetet; és minél kevésbé látunk tisztán, annál inkább újra kapaszkodunk és hibáztatunk. A gyakorlás ezért nem egy felbukkant érzelem elnyomása, hanem ennek a láncnak a felismerése és a következő láncszem egy üdvös cselekedet felé fordítása.

A nagylelkűség a kapzsiságot ellensúlyozó gyakorlat. Nemcsak anyagi javak megosztását jelenti, hanem azt is, hogy nem sajátítjuk ki az időt, a teret, a figyelmet vagy az érdemet. Amikor lehetőségeinkhez mérten felajánlunk valamit, kissé meglazul a kötődés, amely azt mondja: „az enyém”.

Az együttérzés nem a harag feltétel nélküli lenyelése, és nem is a helytelen tett megengedése. Az a kívánság, hogy mi és a másik ember egyaránt megszabaduljunk a szenvedéstől: a káros viselkedés megállítása anélkül, hogy a gyűlölettel további kárt okoznánk. Az együttérzés ereje abban áll, hogy megtartjuk a szükséges távolságot, de nem engedjük szavainkat és tetteinket kegyetlenné válni.

A bölcsesség megvilágítja a tudatlanságot. Nem téveszti össze a felmerült lelkiállapotot azzal, akik vagyunk, hanem megvizsgálja, milyen feltételekből indult és milyen következményekhez vezethet. Amikor kapzsiság támad, vegyük észre, mi az, ami már elég. Amikor harag támad, először nyugtassuk meg a légzést és a testet, majd válasszuk külön a tényt az értelmezéstől. Az okok és következmények ilyen látása teret ad a választásnak.

A nirvánát nem kereshetjük úgy, mintha még egy különleges tulajdon lenne. Ahogy ott, ahol ma vagyunk, fokozatosan gyengítjük a kapzsiságot, a haragot és a tudatlanságot, és tettekre váltjuk a nagylelkűséget, az együttérzést és a bölcsességet, az elmét kevésbé ragadják magukkal az indulatok, és szabadabbá válik. A gyakorlás nem annak színlelése, hogy olyan emberek vagyunk, akikben soha nem merül fel a három méreg, hanem kitartó élet, amelyben észrevesszük felbukkanásukat, és visszafordulunk az üdvös felé.