Gyengeségei ismerete a gyakorlás kezdete
Minden embernek vannak erősségei és gyengeségei. Mégis általában igyekszünk nem látni saját gyengeségeinket, miközben gyorsan észrevesszük, mi hiányzik másokból. Éppen ezért a gyakorlás fontos része, hogy először őszintén megvizsgáljuk magunkban a hibákat és szokásokat.
Egy könyv a sikeres emberek és a hétköznapi emberek közötti különbséget magyarázza azzal, hogy hogyan kezelik gyengeségeiket és hibáikat. A hétköznapi emberek látják gyengeségeiket, de úgy tesznek, mintha nem látnák, vagy elfordulnának. Az érett emberek közvetlenül szembesülnek velük, és felismerik őket. Mivel pontosan tudják, hol hiányoznak, kijavíthatják ezeket a pontokat, vagy átalakíthatják őket egy másik erősséggé.
A közösségi élet ugyanaz. Amikor együtt élünk és dolgozunk, sok dologért hálásak lehetünk, és olyan dolgok is, amelyek kiigazításra szorulnak. Hálát kell éreznünk azok iránt, akik segítenek nekünk, de amikor valamit ki kell javítani, akkor van olyan is, amikor ki kell mondani. Nem csak az a kérdés, hogy mit mondunk, hanem az, hogy milyen elmével és milyen módon mondjuk ki.
Amikor a másik személy kijavításának vágya az első, szavaink könnyen élessé válnak, és ezek a szavak megsebesíthetik a másik ember szívét. Másrészt, ha csak kibírjuk, felgyülemlik a kényelmetlenség belülről, és később érzelemként törhet ki. Tehát mielőtt egy gyakorló csak egy másik személy hiányosságait nézné, először meg kell vizsgálnia saját elméjének az adott helyzetben felmerülő szokásait.
Észre kell vennünk, mikor válunk türelmetlenné, milyen helyzetekben durvul el a szavaink, és mit tartunk vissza, amíg később érzelemként nem jelenik meg. Amikor megismerjük ezt a gyengeséget, onnantól kezdve az már nem csak hiba; a gyakorlás anyagává válik.
Az önmagát ismerő ember nem könnyen másokat hibáztat. Az a személy, aki ismeri a saját gyengeségeit, kicsit óvatosabban beszél, és egy kicsit szélesebb szívvel próbálja megfogni az embereket. Amikor nem fordulunk el a gyengeségtől, hanem fényt vetünk rá, az elme fokozatosan érik.
Ma, mielőtt meglátnánk, mi hiányzik másokból, először vizsgáljuk meg saját elménk szokásait, és fordítsuk gyengeségeinket is a gyakorlás útjára.
Mindenkinek vannak gyengeségei és hibái. Az számít, hogy pontosan felismerjük őket, ahelyett, hogy elfordulnánk. Mielőtt meglátnád, mi hiányzik másokból, először vizsgáld meg saját elméd szokásait; akkor még a gyengeség is anyaggá válhat a gyakorláshoz. Ma tekintsünk vissza önmagunkra őszintén, és fordítsuk bölcsességre azt, ami hiányzik.
