Amikor az elme nem inog, a világot helyesen látják

Amikor az elme nem imbolyog ide-oda, jogosan láthatjuk a világ szépségét. Amikor az elme megrendül, még ugyanaz a világ is először panaszra, összehasonlításra, megkülönböztetésre és ragaszkodásra ad okot. De amikor az elme stabil, az élet olyan formában, ahogy van, újonnan kezd megjelenni.

Seung Sahn sunim ebben a szellemben tanított: amikor az elme nem inog ide-oda, akkor meglátjuk ennek a világnak a szépségét, és rájövünk, hogy ez a világ már igazság.

Ez nem azt jelenti, hogy az igazság csak egy speciális helyen létezik. Ez azt jelenti, hogy a hegyek és a víz, a virágok és a szél, és még egy hétköznapi szó vagy cselekvés is a Dharma helyeként tárul fel, amikor az elme tiszta és mozdulatlan.

A Seon buddhizmusban az ébredés néha nagyon hétköznapi és váratlan szavakon keresztül mutatkozik meg. Amikor megkérdezik: "Mi a Buddha?" egy Seon-mester úgy válaszolhat, hogy egy közönséges tárgyra mutat közvetlenül a szeme előtt. Ez a tanítás azt mutatja, hogy Buddha nem egy különleges tárgy, amely távol van, hanem a helyén tárulhat fel úgy, ahogy van, most.

De mozdulatlan elmét a mindennapi életben tartani nem könnyű. Ha valaki kritizál minket, ha valami nem úgy megy, ahogy mi akarjuk, vagy ha a világban végbemenő változások megrázzák az elmét, könnyen rángatnak bennünket az érzelmek. Természetes, hogy érzelmek keletkeznek, de a gyakorlat nem engedi, hogy ezek az érzelmek magukkal sodorják a szavakat és a tetteket.

A gondolatok felmerülnek és eltűnnek. Az érzelmek is felmerülnek és eltűnnek. Ha ez az áramlás folyamatosan vonz bennünket, az elme megremeg; de ha észrevesszük és megtartjuk a középpontunkat, a világ fokozatosan másként jelenik meg.

Ma ahelyett, hogy az ingadozó elmét hibáztatnánk, vegyük észre, hogy az ingatag, nem rángatják a gondolatok és az érzelmek, és lássuk az igazságot az életben úgy, ahogy van.