A tudat mezején a legfinomabb gondolatokat is észrevenni
Ha egy földet magára hagyunk, gyom nő rajta, és a talaj megkeményedik. Öntözni kell, magot választani, kigyomlálni és idejében gondozni, hogy termést hozzon. A gyakorlás is a tudat művelése.
A tudat szó ismerős, de a tudat természetét látni nem könnyű. Ha akár egy nagyon finom gondolat is megmarad, megragadjuk, és különbségeket állítunk fel: én és enyém, tetszik és nem tetszik.
A mély tanítások szerint akkor látjuk a tudat természetét, amikor még a finom gondolatokat is messze magunk mögött hagyjuk. Ez nem azt jelenti, hogy erővel el kell tüntetni a gondolatokat. Azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, mikor támad egy gondolat, és gyakoroljuk, hogy ne sodorjon el.
A bódhiszattva útja is ilyen. Együttérző cselekvést és ügyes eszközöket művelünk, végül mégis olyan hely felé haladunk, ahol ezek az eszközök is természetesen teljesek. Ha a tudat mezejét jól gondozzuk, a jó magok maguktól kihajtanak.
Ma figyelje meg, milyen magok hullanak a tudata mezejére. Amikor egyetlen kis gondolatot is észrevesz és gondosan ápol, az igaz természet világossága lassan közelebb kerül.
A gyakorlás olyan, mint a tudat művelése. Egy finom gondolat is maggá válhat, és megszínezheti a tudat mezejét; ha gondosan észrevesszük és őszintén gondozzuk, feltárul az igaz természet világossága.
