Lásd: Jelenségek és elvek együtt
Életünk során először találkozunk a szemünkkel látható jelenségekkel. Látjuk az emberek szavait, megnyilvánulásait, az események, az előttünk megjelenő helyzetek eredményeit, könnyen ítélkezünk, következtetéseket vonunk le. De ami látható, az nem az egész. A felszínen megjelenő mögött saját alapelvek és körülményeik húzódnak meg, és esetenként a jelenségek is fedhetik az elvet.
A tanítás azt mondja, hogy a jelenségek feltárhatják az elvet, és időnként el is takarhatják. Ellenkezőleg, az elv lehet a jelenségeket formáló talaj, és a jelenségeken túl mélyebb értelmet is mutathat. Tehát ha csak a jelenségekhez ragaszkodunk, hiányzik a mélység; ha csak elvről beszélünk, akkor elvétjük a valóságot.
A gyakorlat azt jelenti, hogy nem maradunk csak az egyik oldalon. A láthatót látjuk anélkül, hogy csak hozzá kötődnénk, és megvizsgáljuk a láthatatlan jelentést anélkül, hogy üresen beszélnénk. Amikor együtt látjuk a felszínt és a mélységet, együtt az eseményeket és az elmét, együtt a jelenségeket és az elvet, akkor meg tudjuk érteni a dolgokat helyesen.
Ez igaz az emberekre és a világi dolgokra. Ami a felszínen látszik, nem biztos, hogy minden, és a most feltárt eredmény gyakran nem árulja el a belsőt. Ezért ahelyett, hogy elhamarkodottan ítélkeznénk, bölcsességre van szükségünk, hogy egy kicsit mélyebbre és tágabbra tekintsünk, lássuk mind azt, ami megjelent, és ami nem jelent meg.
Ma ne döntsünk túl könnyen csak abból, ami látható. Vizsgáljuk meg a belső elvet is, és töltsük a napot a felszín és a mélység látásával.
A jelenségek feltárhatják az elvet, de el is rejthetik azt. Tehát nem szabad csak a láthatóak alapján ítélkeznünk, és nem szabad csak elvekről beszélnünk, miközben hiányzik a valóság. Töltsük ma a napot azzal a bölcsességgel, hogy együtt vizsgáljuk meg a jelenségeket és az elveket.
