Nézze meg elméjét a külső körülmények előtt

Életünk során folyamatosan kifelé nézünk. Szemünk előtt látjuk mások helyzetét, a világ változásait, a körülményeket, és könnyen megrendül az elménk erre-arra. De ha csak azt hajszoljuk, ami kívül van, akkor a legfontosabbat elmulasztjuk: a saját elménket.

A tanítás ezt mondja: "Ha a Dharmát az elmén kívül állónak látod, akkor a születésen és a halálon keresztül keringsz; amikor felébredsz az egyetlen elmére, a születés és a halál örökre elszakad." Ez nem azt jelenti, hogy meg kell tagadnunk a világot. Ez azt jelenti, hogy ki kell lépnünk a külső körülmények által vontatott, megkülönböztető és ragaszkodó életből, és először tisztán kell látnunk, hogyan mozog saját elménk.

Még akkor is, ha ugyanabban a világban élünk, a szenvedés vagy a bölcsesség növekedhet attól függően, hogy milyen elmével látunk. A rajtunk kívül álló dolgok természetesen megtörténnek, de a hozzájuk való ragaszkodás és az általuk hánykolódó saját elménk munkája is. A gyakorlat tehát nem a világ megváltoztatásával kezdődik, hanem azzal, hogy megfigyeljük és felállítjuk saját elménket.

Amikor tisztán látjuk saját elménket, a megkülönböztetés fokozatosan elvékonyodik, a vonzalom és a ragaszkodás elveszti erejét. Csak így élhetünk szabadabb elmével a világban, anélkül, hogy a külső körülmények rángatnának bennünket.

Ma ne csak a külső eseményeknek adjuk le a figyelmünket. Vigyázzunk először a saját elménkre, és éljük meg a napot tiszta tudatossággal, nem pedig megkülönböztetéssel.