Helyesen ragyogunk a számunkra adott helyen

Időnként jó szándékkal sok mindent megpróbálunk magunk elvégezni. De néhány munkát jobban meg tud végezni, aki már régóta gyakorolja. Ilyenkor ahelyett, hogy minden feladat elvégzésére kényszerítenénk magunkat, bölcsebb lehet őszintébben végezni azt a munkát, ami a miénk, és tisztelni és támogatni mások munkáját.

Megtanulhatjuk ezt a szívet, ha megnézzük az árukat a piacon árusító embereket. Valaki az egész napot azzal tölti, hogy saját kezűleg készített dolgokat és ételeket kínál, más pedig fogadja és segíti az életet. Az eladó gondosan végzi munkáját, a vevő pedig felismeri ezt az erőfeszítést, és megkapja, amire szüksége van. Ha tiszteljük egymás helyét, egy kis cseréből is segítség és hála lesz.

Ugyanez vonatkozik a gyakorlókra is. A gyakorló akkor a legmegfelelőbb, ha az elmét a gyakorlás, a tanulás és az imádság során összegyűlik. Természetesen értékes az a vágy, hogy más munkában segítsünk, de ha elveszítjük eredeti tanulmányunkat, és rákényszerítjük magunkat, hogy szokatlan munkát végezzünk, sok energia költhet el, miközben az eredmény nem mélyül. Ilyenkor az a jobb út, ha erőnket visszafordítjuk a saját munkánkba, felismerjük és segítjük azokat, akik ezt jól végzik.

Buddha tanítása is ilyen képet ad. Nappal süt a nap, éjjel süt a hold. A katona akkor illik, ha katona megjelenésével és munkájával van felvértezve, a gyakorló pedig akkor, ha a gyakorló munkáját végzi. Ez nem azt jelenti, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek jól kell ragyognia a saját helyén.

A saját hely megtartása nem lesz szűk. Inkább ez az a mód, ahogy az elme abbahagyja a szétszórtságot, és erőt gyűjt. Amikor őszintén teszem, amit tudok, jól csinálok, és tiszteletben tartom mások ügyességét és erőfeszítéseit, akkor segítjük egymást életben. A mai gyakorlat ott kezdődik.