Tanuljuk az állandóságot, látjuk az eredeti természetet
Amikor a buddhizmust tanuljuk, néha találkozunk olyan tanításokkal, amelyek egymással ellentétes hangzásúak. Az egyik oldalon azt halljuk, hogy minden megváltozik, a ragaszkodás szenvedést hoz, és nincs rögzített én. A másik oldalon azt halljuk, hogy minden lénynek Buddha természete van, és hogy a nirvána erényei az állandóság, az öröm, az igazi én és a tisztaság. Csak a felszínen hallható, ezek olyan érzések lehetnek, mintha ütköznének.
De ez a két tanítás ugyanazt a helyet más-más irányból világítja meg. A mulandóság, a szenvedés és a nem-én tanulmányozása megszünteti a jelenségekhez való ragaszkodás szokását. A test, az érzés, a kapcsolatok és a gondolatok folyamatosan változnak. Ha azt tartjuk, ami változik, mintha örökké az enyém lenne, akkor az elmét hamar leköti a szenvedés. Tehát először azt kell látnunk, hogy mi változik változásként.
Ez a tanulmány olyan, mint a keserű gyógyszer. Az orvostudomány keserű, de a betegségek gyógyításához szükség van rá. Amíg a betegség fennáll, előfordulhat, hogy szüneteltetni kell azt, amit enni szeretnénk, és meg kell várnunk, amíg a gyógyszer elvégzi a hatását. Ugyanígy, amikor a ragaszkodás mérge az elmében marad, a tanítás: "ez is megváltozik; ezt sem lehet megtartani" először keserű ízű lehet. A tanítás azonban nem tagadja az életet. Ügyes eszköz, amely meggyógyítja a ragaszkodás okozta betegséget.
Amikor a kapaszkodás apránként lazul, egy másik hely válik láthatóvá. Ez nem jelenti azt, hogy a jelenségek állandóak. Ez azt jelenti, hogy amikor nem ragaszkodunk a változó jelenségekhez, akkor a változást ismerő bölcsesség világossá válik, és megjelenik az eredetileg tiszta természet. A Buddha természet nem egy kemény énem, amivel rendelkezem. Ez az ébredés lehetősége, amely bárkiben megjelenhet, amikor a ragaszkodás kitisztul.
Tehát a három jegy és a Buddha természet tanítása nem harcol egymással. A három jegy gyógyítja a megragadó elmét, a Buddha természet pedig megmutatja azt a fényes helyet, amely felé a gyógyulás mutat. Amikor valóban megtanuljuk a mulandóságot, nem válunk nihilistává. Mélyebben szabadok leszünk. Amikor elengedjük, amit el kell engedni, egy kicsit tisztábbá válik a már meglévő fényerő.
A mulandóság, a szenvedés és a nem-én tanítása nem arra való, hogy az életet üresnek érezze. Ügyes eszközök, amelyek hagyják az elmét pihenni a változó jelenségekhez való ragaszkodástól, és meglátják eredetileg fényes természetét. Ahogy a megragadó elme meglazul, a Buddha-természet világosabban jelenik meg.
