A hallott bölcsességet közvetlen tapasztalattal kell megerősíteni
A bölcsességnek vannak szakaszai. Bölcsességre tesz szert, ha könyveket olvas, Dharma-beszédeket hallgat, és sok magyarázatot hall. Ez ügyes eszközzé válhat, amely megnyitja az utat, de ez még mindig a nyelvre és a fogalmakra épülő szakasz.
Ezután tényleges gyakorlatra és tapasztalatra van szükség. Hiába halljuk az ételekről szóló magyarázatokat, nem ismerhetjük meg az ízét, hacsak nem eszünk belőle. Ugyanígy csak akkor tudjuk megerősíteni a tanítás mélységét, ha ténylegesen az elmére alkalmazzuk.
A szenvedéstől megszabadító erőt nem csak a fejben való megértés teszi teljessé. Amikor az elme megrendül, figyelnünk kell a lélegzetet. Ha harag támad, le kell lassítanunk reakcióinkat. Amikor megjelenik a vágy, közvetlenül meg kell figyelnünk a mozgását. Ebben a tapasztalatban a bölcsesség élő erővé válik.
Az ügyes eszközökkel szerzett tudás értékes. De nem szabad az ügyes eszközök szintjén maradnunk. Amikor az életben próbára tesszük, amit tanultunk, és tényleges gyakorlással edzünk, a bölcsesség szabadsághoz vezet.
Ma alkalmazz egy tanítást, amit hallottál egy valós helyzetre. Az a gyakorlat, amely nem áll meg a magyarázat ismeretében, hanem közvetlenül megízleli azt, a szenvedést enyhítő úttá válik.
A hallott és tanult bölcsesség a kezdet. Ahogy az ízt nem ismerhetjük meg pusztán magyarázaton keresztül, a tanítások is csak akkor szabadítanak meg minket a szenvedéstől, ha tényleges gyakorlaton és tapasztalaton keresztül megerősítjük őket.
