A tiszta tudáshoz nincs szükség hozzáadott énre
Ha egy nézetre újabb nézetet építünk, akkor saját gondolatainkat és ítéleteinket ismét hozzáadjuk a tiszta tudatossághoz. Elég, ha csak az a hely van jelen, amely egyszerűen tud, de amikor az „én már tudom” gondolata hozzákapcsolódik, elkezdődik a megkülönböztetés.
A hegy az hegy, a tenger pedig tenger. Azon a helyen, ahol a dolgokat pontosan úgy ismerjük, ahogy vannak, nincs túlzás, birtoklás vagy összehasonlítás. Ahogy a tiszta tükör visszatükröz egy tárgyat, az elmének is képesnek kell lennie úgy tükrözni a dolgokat, ahogy vannak.
Abban a pillanatban, amikor az „én”-nek nevezett elme hozzákapcsolódik, felmerül az összehasonlítás: „Én tudom, te miért nem tudod?” Aztán folytatódik a tetszés és a nemtetszés. Ezért a gyakorló azt gyakorolja, hogy a tudatosság tudatosság maradjon.
Ma se fesd az ént az elme fölé. Egyszerű, tiszta tudással tekints a világra.
A hegy az hegy, a tenger pedig tenger. Azon a helyen, ahol a dolgokat pontosan úgy ismerjük, ahogy vannak, nincs túlzás, birtoklás vagy összehasonlítás. Abban a pillanatban, amikor az „én”-nek nevezett elme hozzákapcsolódik, összehasonlítás, tetszés és nemtetszés következik; ezért a gyakorló hagyja, hogy a tudatosság tudatosság maradjon.
