Az elme, amely azt mondja, hogy „tudom”, a tudatlanság kezdete lesz
A tudatosság fontos a gyakorlatban. De amikor a „tudom” vagy „felébredtem” gondolatot a tudatosságra építjük, abban a pillanatban megjelenik az önszemlélet, és elkezdődik a tudatlanság.
A tiszta tudatosság egyszerűen tudja. Ha hozzáadjuk az ént, akkor következik a megkülönböztetés és az összehasonlítás, a ragaszkodás és a ragaszkodás. Ezért olyan mély az a tanítás, hogy ne építsünk más nézetet a helyes megértés fölé.
A Hwadu egy ügyes eszköz arra is, hogy egészen az „én”-nek nevezett elmébe nézzünk, így az eredeti tudatosság feltárulhat ott, ahol még a hwadu is eltűnik. Nem az a lényeg, hogy a tudó elmét előterjesztjük, hanem az, hogy csak a tudás maradjon világos.
Remélem, ma is nem a „tudom” gondolatot helyezi előtérbe, hanem csendes, megvilágosító tudatossággal tekint az elmébe.
A tiszta tudatosság egyszerűen tudja. Ha hozzáadjuk az ént, akkor következik a megkülönböztetés és az összehasonlítás, a ragaszkodás és a ragaszkodás. A Hwadu egy ügyes eszköz arra, hogy egészen az „én”-nek nevezett elmébe nézzünk, így az eredeti tudatosság feltárulhat ott, ahol még a hwadu is eltűnik.
