Nem időzni a nyugalomban

Tanulás közben előfordul, hogy egy korábban nehezen érthető tanítás egyszer csak világossá válik, és az elme nyugodtabbá lesz, mint azelőtt volt. Amikor a szétszóródó gondolatok elcsendesednek, megkönnyebbülést érzünk. Ez a tapasztalat értékes. De azt is figyelnünk kell, hogy eközben, a nyugalomhoz ragaszkodva, nem támad-e fel bennünk a gondolat, hogy most már mindent megértettünk.

A nyugalomban időzés és a saját elme tiszta látása nem mindig ugyanaz. Egy tanítás, amely nyugodt elmeállapotban világosnak tűnt, abban a pillanatban elillanhat, amikor a mindennapok olyasmit hoznak, ami ellentétes a vágyainkkal. Ilyenkor, ahelyett hogy egyszerűen csak vissza akarná szerezni azt a csendes pillanatot, nézze meg, mihez ragaszkodik éppen most az elméje. A gyakorlás nem áll meg ott, hogy megvédjük egy már elért állapotot.

Az, hogy valaki képes megmagyarázni a szavak jelentését, nem jelenti azt, hogy a tanítás úgy mutatkozik meg az életünkben, ahogyan valójában van. Az olvasás és a megértés mellett azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az elménk a valóságban hogyan mozog. Nem az tartja élve ezt a tanulást, hogy sok nehéz tartalmat ismerünk, hanem az, hogy észrevesszük a ma felmerült egyetlen ragaszkodást, és megfigyeljük, ahogy az magával sodor bennünket.

Képzeljen el valakit, aki ablakot mos. Miután letörölte a port, az üveg tisztává válik. Ez a valaki azonban annyira elmerül abban, hogy nézegesse, mennyire ragyog az üveg, hogy elmulasztja megnézni a mögötte lévő kertet. Egy pillanatra megállítva a törlő kezet, és kitágítva a tekintetet, előtűnnek az üveg mögötti levelek és virágok. Ez egy mindennapi példázat, amelyet a mai tanítás megvilágítására hoztak. Az ablak tisztítására fordított igyekezet szükséges, de érdemes megkérdezni, nem ragaszkodunk-e csupán magához a tiszta üveghez.

Vannak olyan pillanatok is, amikor egyetlen tanítás hirtelen mélyen megérint bennünket. De a hirtelen megértésről szóló beszédet nem szabad úgy értelmezni, hogy a tanulást és az erőfeszítést ki lehet hagyni. A mai tanítás egyúttal arra a tanulásra, erőfeszítésre és éberségre is rámutatott, amely egy ilyen megértést megelőz. Nem az számít, hogy elhalasztjuk a gyakorlást, egy bizonyos pillanat eljövetelét várva, hanem az, hogy valóban elvégezzük a ma nekünk adott tanulást.

Amikor az elme elcsendesedik, figyelje meg, nem ragaszkodik-e ehhez az állapothoz mint a sajátjához. Amikor megért valamit, ellenőrizze, hogy ez a megértés áthatja-e a mindennapi életét is. Még azokon a napokon is, amikor nem megy jól, ne engedje el az újbóli megfigyelést és a további gyakorlást. A mai tanulás nem oda vezet, hogy azt a következtetést vonjuk le, mindent tudunk már, hanem a most jelen lévő elme megfigyelésének kicsiny gyakorlatához.