Egy elme, amely a megfelelő módon használja az energiát

A mai tanítás azzal kezdődik, hogy megvizsgáljuk, hol használjuk fel a rendelkezésünkre álló energiát és erőt. Minden embernek megvan a maga vitalitása és ereje. Az számít, hogy ezt az erőt megfelelően használjuk fel, ahol szükség van rá, és jó irányban.

Ezt az értékes energiát gyakran felesleges aggodalomra, értelmetlen érzelmi kimerültségre, valamint olyan kapcsolatokra vagy ügyekre fordítjuk, amelyekhez nem igazán kell ragaszkodnunk. Amikor elménket és erőfeszítéseinket szükségtelen helyekre fordítjuk, elfáradunk és elfáradunk. Ekkor még az élet, amelynek boldognak kellene lennie, a szenvedés felé hajlik.

A szerzetes azt tanította, hogy először a felesleges dolgokat kell rendbe hozni. Mielőtt megpróbálnánk több erőt előhívni, meg kell látnunk, hol szivárog el az erőnk. Ha abbahagyjuk a szenvedést okozó dolgokat, és csökkentjük az erőfeszítést, amit nem kell megtennünk, máris rengeteg erőt spórolhatunk meg.

Buddha tanításában is azt mondják nekünk, hogy hagyjuk el azt, ami egészségtelen, és maradjunk távol a szenvedés okaitól. Ha abbahagyjuk ezeket a dolgokat, természetesen megjelenik az erő a jó cselekvéséhez. Nem pusztán üres állapot nem tenni azt, ami káros; teret ad a jó munka lehetőségének.

Ma alaposan nézd meg, hol szivárog el az energiád. Ha egy kicsit letöröd az értelmetlen aggodalmat, az ismételt érzelmi küzdelmet és a szükségtelen ragaszkodást, ez az erő a jó munka, a szükséges munka és a boldogabb élet felé fordulhat. Az erők spórolása és helyes felhasználása a mai gyakorlat.