A visszalépés bölcsessége egy pillanatra
A szerzetes ma abból a mondásból bontotta ki a tanítást, hogy egy ideig kerülni kell a múló záporokat. Ha erős zápor jön, sem emberek, sem állatok szándékosan nem állnak ellene. Menedéket keresnek, és egy pillanatra kimozdítják testüket az esőből. Ez kevésbé tanult viselkedés, mint a természet által már megmutatott elv.
Ugyanez a helyzet egy hegyi remetelaknál a hidegben. Ahelyett, hogy a jeges hegyi szélben állnánk, természetes, hogy belépünk egy meleg szobába, és hagyjuk, hogy a test pihenjen. Mégis gyakran elmegyünk e természetes bölcsesség mellett. Sokszor van, amikor látjuk, de nem tanulunk belőle, és úgy élünk, hogy észre sem vesszük.
Ugyanez történik az életben is. Amikor egy másik személy nagyon dühös, ha mi is ugyanolyan dühösek leszünk, és abban a pillanatban összeütközünk vele, a helyzet tovább nő. Mint ha olajat öntünk egy nagy tűzre, a szenvedés és a problémák egyre nagyobbak lehetnek. Ilyenkor szükségünk van a bölcsességre, hogy egy pillanatra visszalépjünk, hiszen elkerülnénk az elmúló záporokat.
Egy időre félrelépés nem jelenti azt, hogy menekülni vagy feladni. Ez azt jelenti, hogy felismerjük, hogy a helyzet tovább romlik, ha éppen most ütközünk, és időt adunk a rendeződésre. Ha így visszalépünk, később tisztább elmével tudunk beszélni és válaszolni.
A természet máris választ ad nekünk az élethez. Ha erős a szél, óvjuk a testet; ha jön az eső, várunk az eresz alatt. Ma ugyanígy nézd meg elméd helyzetét. Az elme, amely észreveszi, gondoskodik és tudja, hogyan kell egy pillanatra hátralépni, a békés válasz kezdete.
Természetes bölcsesség, hogy egy pillanatra elkerüljük a zápor vagy a hideg szél. Egy másik személy haragja vagy erőszakos helyzete előtt ne ütközzön ugyanúgy; lépj hátra és kapd el a levegőt. Ha így veszed észre, a következő pillanatban nyugodtabban és békésebben találkozhatsz.
