Ne hagyd, hogy a kis dolgok elvegyék az eszedet

Nem mindig a nagy események borítják fel elménket. Egy véletlenül hallott szó, egy apró kellemetlenség vagy egy, a saját mércénktől kissé eltérő cselekedet az elménkben nőhet, és szenvedéssé válhat.

Gyakran nem maguk a szavak, hanem az elme, amely hosszú ideig megtartja őket, növeli a szenvedést. Ha összehasonlítjuk, értelmezzük és ismételjük a csalódást, a kis kavicshoz hasonló szavak hamarosan súlyos teherré válnak. Ennek a folyamatnak a megfigyelése a mindennapi élet gyakorlata.

Ez nem azt jelenti, hogy minden apró ügyet el kell hagyni. Amit javítani kell, azt javítani kell, és a kimondandó szavakat ki kell mondani. Mégsem szabad hagynunk, hogy minden apró dolog sokáig elvegye az eszünket, és ne szenvedjünk magunktól. Itt kezd növekedni az az erő, hogy az összehasonlítás helyett a megértést, a megkülönböztetés helyett a tágasságot válasszuk.

Ebben a tanításban az a fontos, hogy ne kényszerítsd az elmét, hogy jobban nézzen ki, vagy hogy ne próbálj meg egyszerre változtatni. Először is figyeld meg, hol ragadt meg az elme, és onnantól válassz egy lépést egy egyenesebb irányba. A gyakorlat nem távoli különleges esemény; megjelenik a kifejezésekben, szavakban, ítéletekben és a napi gondban.