Az ébredést közvetlenül meg kell valósítani, hogy megismerjék

Az ébredés nem fejeződik be pusztán magyarázattal. Még ha sok könyvet olvasunk és jó Dharma-beszédeket hallunk is, ha ezek a szavak nem igazolódnak be saját elménkben és életünkben, akkor is valaki más szavai maradnak.

Bármilyen körültekintően magyarázza is valaki a méz ízét, nem ismerhetjük meg teljesen, hacsak meg nem kóstoljuk. A Dharma ugyanaz. A szavak és az írás értékes ügyes eszközök, amelyek irányt mutatnak, de csak akkor válik valósággá a tudás, ha megvizsgáljuk és megtestesítjük azt a helyet, amelyre mutatnak.

A gyakorlat során különleges fényt vagy érzést tapasztalhatunk. De ha azonnal ébredésként fogjuk fel, újabb félreértés lesz belőle. Ami számít, az a hozzáállás, amely közvetlenül a mindennapi élet elméjében ellenőriz, anélkül, hogy olyan szavaknál maradna, mint a látás vagy nem lát.

Ebben a tanításban az a fontos, hogy ne kényszerítsd az elmét, hogy jobban nézzen ki, vagy hogy ne próbálj meg egyszerre változtatni. Először is figyeld meg, hol ragadt meg az elme, és onnantól válassz egy lépést egy egyenesebb irányba. A gyakorlat nem távoli különleges esemény; megjelenik a kifejezésekben, szavakban, ítéletekben és a napi gondban.