Amikor megértjük az ürességet, az elme felemelkedése és bukása könnyebbé válik

Az elme izgatott lesz a boldog események előtt, és összeomlik a fájdalmas események előtt. Ezeket az emelkedéseket és eséseket „énként” fogjuk meg, de ha közelebbről megnézzük, a gondolatok és érzések olyan áramlást jelentenek, amely a feltételeken keresztül keletkezik, majd ismét eltűnik.

Ha azt mondjuk, hogy üresek, az nem jelenti azt, hogy nincs semmi. Ez nem azt jelenti, hogy nincs öröm vagy fájdalom. Ez csak azt jelenti, hogy nem maradnak örökre rögzített, lényegi dolgokként. Olyan, mint egy hullám, amely egyértelműen emelkedik, mégsem különül el a tengertől.

A gyakorlat nem azt jelenti, hogy erőszakosan megszabadulunk a fájdalmas elmétől. Észreveszi: „Ez a fajta elme keletkezett”, és figyeli, hogyan változik és tűnik el ez az elme. Ha így látunk, nem kell túlzottan lekötni az örömtől, és nem kell teljesen összeomlanunk a fájdalom előtt.

Ebben a tanításban az a fontos, hogy ne kényszerítsd az elmét, hogy jobban nézzen ki, vagy hogy ne próbálj meg egyszerre változtatni. Először is figyeld meg, hol ragadt meg az elme, és onnantól válassz egy lépést egy egyenesebb irányba. A gyakorlat nem távoli különleges esemény; megjelenik a kifejezésekben, szavakban, ítéletekben és a napi gondban.