Ébredés előtt ne engedd el az Utat
Van, amikor a tanulás nem nyílik jól, vagy amikor még nem teljesítettük az Útot. Ilyenkor a leginkább óvatosnak kell lenni az elmével, amely azt hiszi, hogy már tudja, amikor még nem tudja helyesen.
Ha nem ébredtünk fel helyesen, könnyű a hamisságot igazságként felfogni. Mint ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a szarvas ló, vagy azt állítsuk, hogy az árnyék valóságos, egy betegséget Dharmaként kezelhetünk. Ez nagyon veszélyes mind a gyakorlatban, mind az életben.
Különösen akkor, ha az elme megerősödik olyan gondolatokkal, mint például: „Tudom”, „Felébredtem” vagy „Most nekem is van mit felfednem”, a tanulmányozás könnyen tévedhet. Az az elme, amelyik az ént akarja előtérbe helyezni, az igazságot takarja, és elhibázza a boldogság rövid megelégedését.
Éppen ezért a teljes felébredésig egy pillanatra sem szabad elengednünk az Útból. Szükségünk van arra az elmére, amely a nem tudást nem tudásnak tekinti, azt, ami felhős, felhősnek vizsgálja, és újra alázatosan tanul.
Ma, amikor a bizonyosság feltámad az elmében, állj meg egyszer. Vizsgáld meg, hogy amit tartasz, az igazság-e, vagy a vágy által keltett jel. Az igazi boldogság nem a hamisság birtoklásából fakad; közelebb kerül az őszinte tanulmányozás révén, amely emlékezik az Útra a végsőkig.
Ébredés előtt könnyű a hamisságot igazságnak venni. Minél inkább felteszi magát az elme, mondván, hogy tudja, annál inkább felhősödhet az út. Tekintsd a nem tudást nem tudásnak, vizsgáld meg azt, ami felhős, mint felhős, és ne engedd el az Útot egy pillanatra sem a teljes felébredésig.
