Amikor az ökör eltűnik, elkezdődik az elme nélküliség gyakorlása
A Tíz ökörképben az a jelenet, amikor az ökör eltűnik, egy olyan állapotba mutat, ahol már nem kell külön tartani az elmét. Megtörtént az ökör keresésének, látásának, elfogásának és megszelídítésének folyamata; de amikor megtudjuk, hogy az elme eredetileg nem valami különálló dolog, még az ökör is eltűnni látszik.
Amikor azt mondják nekünk, hogy engedjük el a fájdalmas elmét, majd keressük, nem találunk olyan elmét, amelyet megtarthatnánk. Ugyanígy, ha mélyen belenézünk, annak, amit eddig szenvedésként fogtunk fel, nincs állandó lényege. Az a munka, hogy az elmét külön tárgyként tartsuk és harcoljunk vele, természetesen csökkenni kezd.
Akkor is óvatosnak kell lennünk. Ha olyan gondolatok maradnak, mint a „felébredtem” vagy „Most a gyakorlatom befejeződött”, akkor ezek is egy másik ragaszkodás. Az ökör eltűnése még nem a vég. Inkább egy mélyebb gyakorlat kezdődik.
Az elme nélküliség nem azt jelenti, hogy semmit sem tudunk. Ez egy tiszta hely, ahol nem sodor minket a diszkrimináció és a kötődés, és ahol az élet természetes módon zajlik. Mivel az elmét nem ragadják meg, az élet nyugodtabbá válik, és a cselekvés természetesebbé válik.
Ma ne tartsa külön az elmét, és ne szenvedjen tovább. Világítsd meg az elmét, amint az felmerül, és folytasd az elme nélküliség természetes gyakorlatát.
Ha mélyen belenézünk az elmébe, rájövünk, hogy nincs rajtunk kívül álló elme, amelyet meg kellene ragadni. De még a „tudom” gondolat is kötődéssé válhat. Ma élj az elme megtartása nélkül, a természetes tudatosságban.
