Lovagold meg az elmét, és élj könnyedén
A Tíz Ökörpásztor képen az ökrön lovaglás fuvola közbeni jelenete egy olyan állapotot mutat, amelyben az elme nagyon megszelídült. Amikor az egykor durva ökör szelíd lesz, többé nem vonszol minket; lovagolhatunk rajta és könnyedén haladhatunk az úton.
Eleinte az elménk vonszol minket. Amikor feltámad a harag, vonszol minket a harag. Amikor feltámad a vágy, vonszol minket a vágy. Amikor megjelenik a félelem, megráz minket a félelem. De ahogy a gyakorlat elmélyül, észrevehetjük az elmét, ahogy az felbukkan anélkül, hogy elsodorna bennünket.
Ez nem jelenti az elme elnyomását. Ez nem jelenti azt sem, hogy elhanyagoljuk. Ismernünk kell a felmerülő elmét, és bölcsen kell irányítanunk annak irányát. Ekkor az elme többé nem ellenség, akivel harcolni kell, hanem olyan lesz, mint egy gyakorlótárs, aki velünk sétál az úton.
Az ökörön való furulyázás könnyűsége a gyakorlás örömét mutatja. Amikor az elmét megszelídítjük, az élet természetessé válik, nem pedig erőltetetté. Még ha harag támad is, nem vonz minket a harag; még ha jön az aggodalom, nem tör meg minket az aggodalom.
Ma ne sodorjon minket az elme, hanem vegyük észre és használjuk könnyedén.
Amikor az elmét megszelídítjük, többé nem vonszol minket, és bölcsen tudjuk használni. Ne nyomd el vagy hanyagold el; vedd észre az elmét, ahogy az felbukkan, és irányítsd annak irányát. Ma élj nyugodtan, mintha az elmén lovagolnál.
