Bölcsen figyelje meg az elme áramlását
Az elme legmélyebb talaja nagyon finom, ezért nem könnyű megismerni. Ez a mély áramlat megállás nélkül folytatódik, mint egy vízesés, továbbviszi az életet és a karmát. Mégsem tudjuk megragadni rögzített anyagként, és nem is vághatjuk el azzal, hogy azt mondjuk, hogy egyáltalán nem létezik.
Emiatt Buddha ezt a mély elvet nem magyarázta el hanyagul vagy rögzített következtetésekkel bárkinek. Ha félreértik, az „én”-hez való kötődés erősödhet; ellenkező irányban az üresség gondolataiba eshet, mint nihilizmus és szakítás.
Végül nem az a fontos, hogy fogalmakon keresztül következtetésre jussunk, hanem a gyakorlás, miközben bölcsen figyeljük az elme áramlását és a karma működését, amelyek éppen ebben a pillanatban keletkeznek.
Egy vízesés mindig ugyanarra a vízesésre hasonlít, de valójában ugyanaz a víz egy pillanatra sem marad ott. A mi elménk is ilyen. Úgy tűnik, hogy folytatódik, mégis minden pillanatban változik és folyik tovább. Ha helyesen látjuk ezt az elvet, a ragaszkodás csökken, és az elme egy kicsit szabadabbá válik.
Ma ne egyszerűen higgyük el vagy lökjük el a bennünk felmerülő gondolatokat és érzelmeket, hanem csendben figyeljük meg és irányítsuk őket helyesen.
Az elme mély talaja nagyon finom, és nem könnyű megismerni. Áramlata vízesésként folytatódik, mégsem ragadható meg rögzített „énként”, és nem is vágható le semmiként. A gyakorlás nem a következtetések levonásának siettetése, hanem a pillanatról pillanatra felmerülő elme bölcs megfigyelése. Ma választhatjuk a tudatosságot a ragaszkodás helyett, és a csendet a megkülönböztetés helyett.
