Ész nélkül nincs mit beszennyezni vagy megtisztítani

Azt gondoljuk, hogy a világot olyannak látjuk, amilyen, de gyakran saját elménk színén keresztül látjuk. Ugyanaz a személy és ugyanaz az esemény durvábbnak és nehezebbnek tűnhet, ha az elme sötét, és egy kicsit lágyabbnak, ha az elme tiszta.

A piszkos vagy tiszta ítéletek, valamint a kötöttség vagy a felszabadulás érzése szintén felmerül az elme megkülönböztetésében. Ez nem azt jelenti, hogy hanyagul nézzük a világ dolgait. Először is, ha észrevesszük, hogy saját elménk milyen szemüveget visel, a külső helyzeteket is pontosabban láthatjuk.

Az elme nélküliség nem egy hideg állapot gondolatok nélkül. Ez egy tiszta hely, ahol a diszkrimináció és a kötődés megfogyatkozott, így a dolgokat úgy lehet látni, ahogy vannak. A gyakorlás azelőtt kezdődik, hogy a világot változásra kényszerítjük: azzal kezdődik, hogy letesszük saját elménk szemüvegét, és úgy tükrözzük ezt a pillanatot, mint az égboltot a tiszta vízben.

Ebben a tanításban az a fontos, hogy ne kényszerítsd az elmét, hogy jobban nézzen ki, vagy hogy ne próbálj meg egyszerre változtatni. Először is figyeld meg, hol ragadt meg az elme, és onnantól válassz egy lépést egy egyenesebb irányba. A gyakorlat nem távoli különleges esemény; megjelenik a kifejezésekben, szavakban, ítéletekben és a napi gondban.