Gyakorlat, amely csökkenti a szavakat és felvidítja az elmét

A szavak felfedik az ember elméjét. Mégis, ha sok szó van, még nem feltétlenül igaz. Inkább minél több szó szaporodik, annál könnyebben keveredik a szorongás, a túlzás és a szükségtelen kifejezés.

A gyakorló szakembernek először meg kell vizsgálnia, hogy a szavak honnan származnak, nem pedig azt, hogy hányan vannak. Vissza kell tekintenünk, és meg kell kérdeznünk, hogy a szavak megpróbálják-e elfedni a szorongást, megpróbálják legyőzni a másik embert, vagy együttérző elméből származnak.

A helyes beszéd nem csak csendet jelent. Amikor beszédre van szükség, tisztán kell beszélnünk, de a szavaknak életet kell adniuk és segíteniük, nem pedig bántani vagy megosztani. A szavak csak az igazságra mutató ujjak, ezért nem szabad egyedül az ujjal maradnunk; látnunk kell az elme holdját, amelyre a szavak mutatnak.

Ebben a tanításban az a fontos, hogy ne kényszerítsd az elmét, hogy jobban nézzen ki, vagy hogy ne próbálj meg egyszerre változtatni. Először is figyeld meg, hol ragadt meg az elme, és onnantól válassz egy lépést egy egyenesebb irányba. A gyakorlat nem távoli különleges esemény; megjelenik a kifejezésekben, szavakban, ítéletekben és a napi gondban.