Amikor mások boldogságára gondolsz, a saját boldogságod is nő
Mindannyian boldogan szeretnénk élni. De ha az elme csak annál a kérdésnél áll meg, hogy „Hogyan lehetek én boldog?”, a boldogság távol marad.
A buddhizmus azt tanítja, hogy ne csak a saját boldogságunkba kapaszkodjunk, hanem először nézzünk a körülöttünk lévők boldogságára. Amikor törődünk a közeliekkel, és őszintén kívánjuk, hogy jól legyenek, ez az elme lesz a saját boldogságunk kezdete.
Még az apró cselekedeteknek is erejük van: egy kedves szó, egy kis segítség, megosztás vagy törődés. Amikor ezek a tettek összegyűlnek, jó karma magjaivá válnak.
Minél inkább először olyan elmét ébresztek, amely törődik másokkal és segíti őket a boldogság felé, annál inkább visszatér ez a jó karma végül a saját boldogságomként is. Ma is válassz egy kis jó szokást, és gyakorold kitartóan.
A boldogság nem egyedül növekszik. Gyökeret ver, amikor törődöm másokkal, megsokszorozódik a megosztásban, és a szív békéjeként tér vissza.
Mindannyian boldogok akarunk lenni. De a boldogság jobban nő, ha először egy másik ember boldogságára gondolunk, mint amikor csak magunkat nézzük. Ha minden nap gyakoroljuk a jó szavakat, a kis segítséget, a megosztást és a törődést, akkor a jó karma felhalmozódik és erényné válik, így együtt boldogítjuk magunkat és a körülöttünk élőket.
