Hatalmas világot tartanak még egy apró foltban is
A Beopseongge, a Dharma természetéről szóló vers, tartalmaz egy sort, ami azt jelenti, hogy a tíz irány világa még egy apró porszemben is ott lakik. Van egy olyan tanítás is, amely szerint mérhetetlen időt tartanak egy gondolatban. Első hallásra ezek a szavak nagyon terjedelmesnek és nehéznek tűnhetnek.
Általában úgy osztjuk fel a dolgokat, hogy a kis dolgok kicsik, a nagyok pedig nagyok. A gondolatainkat, az elménket és a szemünk előtt álló dolgokat kicsiny és nagyság szerint ítéljük meg. De ha mély bölcsességgel látjuk, ez a különbségtétel nem abszolút.
A felébredtek elméjében egyetlen gondolat sem ér véget puszta kis gondolatként. Ebben az egyetlen gondolatban benne van az érző lényekkel való törődés, valamint az egész Dharma birodalma iránti együttérzés és bölcsesség. Egy olyan széles szellemi világ van benne, amelyet nehezen tudunk elképzelni.
A gyakorló azzal kezdi, hogy megvizsgálja saját elméjét, és észreveszi a gondolatait, amint azok jönnek és mennek. Ahogy ez a tanulmány elmélyül, fokozatosan fellazulhatnak azok a rögzült eszmék, amelyek elválasztják a kicsiket a nagyoktól, egy pillanatot a hosszútól, és önmagát a világtól.
Ma ne vedd félvállról az előtted álló kis feladatokat, és ne nyomd le magadat egy nagy feladat. Ha nem tartja a kicsiket és a nagyokat rögzítettnek, hanem úgy figyeli őket, ahogy vannak, az elme tágabbá és nyugodtabbá válhat.
Az a tanítás, miszerint a világ egy apró foltjában is megtalálható, azt mutatja, hogy a különbség kicsi és nagy között nem abszolút. A gyakorlás a saját elménk vizsgálatával kezdődik, de a bölcsesség elmélyülésével egy gondolatban meglátjuk a hatalmas világot is. Ne kössék kicsik és nagyok; úgy figyeld meg a dolgokat, ahogy vannak.
