Ha megismered az igazi ént, a gyakorlat és a mindennapok összekapcsolódnak
A gyakorlás során úgy tűnhet, hogy van egy én, aki figyel, de amikor visszatérünk a mindennapi életbe, a cselekvő én előtérbe kerülhet. Feltehetjük a kérdést, hogyan lehet ezt a kettőt egyként harmonizálni.
A szerzetes azt mondja, hogy amikor ez a kérdés mélyebbre megy, végül a hwaduhoz vezet: "Ki az igazi én?" Az a fontos, hogy helyesen vizsgáljuk meg, hogy ki a mestere annak, akit én nevezünk.
Ha odaadó gyakorlatban ülünk, viszonylag könnyű koncentrálni. De a mindennapi életben a test mozog, és az elmét sok helyzet megrázza, így ez eltérhet attól a testtartástól, amelyet a gyakorlat során alkalmazunk.
Ennek ellenére, ha helyesen vesszük észre és ébredünk rá az igazi énre, ugyanaz az éberség folytatódhat mind az ülőgyakorlatban, mind a mindennapi mozgásban. A hely és a testtartás eltérhet, de a középpont nem rázódik meg.
Tehát ahelyett, hogy türelmetlenül próbálnád összekényszeríteni a kettőt, tartsd meg a hwadut, és gyakorolj mélyebben. Ahogy az igazi ént feltáró tanulmány elmélyül, a gyakorlat és a mindennapi élet fokozatosan egy elmeként összekapcsolódik.
A gyakorlás közben figyelő én és a mindennapi életben cselekvő én különbözőnek tűnhet. Ez a kérdés végül mégis a hwaduhoz vezet: „Ki az igazi én?” A mindennapi életben sok a mozgás és a helyzet, ezért eltérhet a Seon-terem gyakorlásától, de ha mélyen felismerjük az igazi ént, ugyanaz az éberség folytatódik ülés közben és mozgás közben is.
