Az igazi szabadság feltárul az elmében

Az igazi szabadság nem az, ha hanyagul cselekszünk úgy, ahogy szeretnénk. Sokkal inkább, ha nem vonz minket a ragaszkodás és a félelem, és helyesen látjuk saját elménket, természetes könnyedség jelenik meg kifejezésünkben és hozzáállásunkban.

Amikor az elme sötét, a test is megfeszül, és a beszéd élessé válik. Ezzel szemben, amikor az elme felderül, a nyugalom érzése külső díszítés nélkül is megjelenik. Ez nem a megjelenés kérdése, hanem az elme kifelé áramló állapota.

A szabadság nem olyan állapot, amelyben minden külső körülmény az én kívánságom szerint alakul. A körülmények mindig változnak, de az erő, hogy ne veszítsem el az eszemet ezek előtt a feltételek előtt, a szabadság. Amikor fokozatosan letesszük a kötődési köteleket, és nem húz minket a félelem, az elme ajtaja belülről nyílik meg.

Ebben a tanításban az a fontos, hogy ne kényszerítsd az elmét, hogy jobban nézzen ki, vagy hogy ne próbálj meg egyszerre változtatni. Először is figyeld meg, hol ragadt meg az elme, és onnantól válassz egy lépést egy egyenesebb irányba. A gyakorlat nem távoli különleges esemény; megjelenik a kifejezésekben, szavakban, ítéletekben és a napi gondban.