Hagyja folyni, de ne tévesszen meg
A gyakorlat mélyebb tanításában a nirvána elvét meg nem születettnek és halhatatlannak írják le: az a hely, amely eredetileg nem keletkezik és nem is tűnik el. Lelkünkben sok gondolat, érzés, szenvedés és téveszme keletkezik és elmúlik, de ennek a mozgásnak a jelenléte nem jelenti azt, hogy maga az eredeti elme is megrendült.
Olyan, mint a tenger. Számtalan hullám emelkedik és tűnik el, de a tenger nem azért születik újonnan, mert hullámok jelennek meg, és nem tűnik el, mert a hullámok alábbhagynak. Ugyanígy, ha egy vízesés pihenés nélkül zuhog is, ne tévesszen meg minket maga a mozgás, és ne feledkezzünk meg valódi természetéről.
Az életünk ugyanaz. A gondolatok jönnek és mennek, az érzések felbukkannak és elhalványulnak, és a világi dolgok mindig változnak. De nem kell, hogy mindenki elkapjon és megrázzon minket. Nem az számít, hogy a keletkezőt eltűnésre kényszerítjük, hanem egyszerűen tudjuk, hogy folyik, és helyesen lássuk.
Sok jelenség miatt nem veszítjük el természetünket, és a megpróbáltatások felbukkanása sem törli el az elme eredetileg tiszta helyét. Ezért a gyakorlat nem arról szól, hogy mindent elnyomunk. Hagyjuk, hogy ami felmerül, anélkül, hogy megtévesztené, és hagyjuk, hogy ami elmúlik anélkül, hogy magával ragadnánk.
Ma hagyjuk folyni a gondolatokat, hagyjuk elmúlni az érzéseket, és ne sodorjon el minket ez a mozgás, hogy felismerjük az eredetileg tiszta elmét.
A gondolatok és érzések folyamatosan keletkeznek és eltűnnek, de az eredeti elme nem születik meg és nem törli ki ezzel az áramlással. A gyakorlat nem azt jelenti, hogy a dolgokat kényszerítjük, hogy maradjanak, vagy eltolja őket; ez az, hogy hagyja őket áramlani anélkül, hogy becsapnák őket. Ma csendben felismerjünk mindent, ami felmerül.
