Ne maradj abban, ami létezik, vagy abban, ami nem létezik
Minden, amit látunk, hallunk, érzünk és gondolunk, úgy tűnik, világosan megjelenik előttünk. De ha alaposan megnézzük, nem ragadható meg rögzített szubsztanciaként. Ezért mondja a buddhizmus, hogy minden jelenség üres.
Mégsem szabad azt gondolnunk, hogy az üresség azt jelenti, hogy egyszerűen semmi sincs. A jelenségek világosan megjelennek, és az elme is mozog és működik válaszul rájuk. A probléma az, hogy nem látjuk őket olyannak, amilyenek, hanem olyan egyoldalú gondolatokban ragadunk, mint hogy „létezik” vagy „nem létezik”.
Ha csak a kívül megjelenő tárgyakhoz ragaszkodunk, nem láthatjuk mélyen az elme működését. Másrészt, ha csak azt gondoljuk, hogy minden hiányzik, nehéz tisztázni az üresség valódi jelentését. Ezért a gyakorlás abban áll, hogy nem hajlunk egyik oldalra sem, hanem helyesen világítjuk meg mind a jelenségeket, mind az elme mozgását.
Ne sodorjon el bennünket az, amit látunk, és ne időzzünk annál a szónál, hogy „üres”. Csendesen figyeljük meg a felmerülő gondolatokat és érzéseket, valamint az előttünk lévő külső körülményeket. Amikor észrevesszük, hogyan keletkeznek és múlnak el, a ragaszkodás vékonyodni kezd, és a bölcsesség növekszik.
Ma ne kötődjünk csak ahhoz, ami megjelenik, ne maradjunk abban a gondolatban, hogy semmi sem létezik, hanem töltsük a napot azzal, hogy nyugodtan megvilágítjuk elménket és az élet jelenségeit.
Nem szabad csak a látható jelenségekhez ragaszkodnunk, és nem szabad azt gondolnunk, hogy egyszerűen minden hiányzik. A gyakorlat a külső feltételek helyes megfigyelése a saját elme mozgásával együtt. Ma ne maradjunk egyoldalú gondolkodásban, hanem higgadtan világítsuk meg a dolgokat úgy, ahogy vannak.
