A Buddha-természet a gyakorlat által feltárul

Amikor az emberek Buddha-természetről beszélnek, könnyen megérthetjük, mintha valami már el van rejtve bennünk. Ez a beszédmód néha erőt adhat a gyakorláshoz. Hitre van szükségünk, hogy bárki felébredhet, különben lehetetlennek tűnik az út. De ha ez a hit megszilárdul a „változatlan anyag birtokában vagyok” gondolattá, akkor az eltávolodik a nem-én és függő keletkezés buddhista jelentésétől.

A mai tanítás lényege, hogy alaposan meglátjuk ezt a különbséget. A buddha természetet nem szabad úgy megragadni, mint az atmant, és nem szabad úgy kezelni, mint valami tulajdont. Jobban érthető az ébredés lehetősége, amely akkor válik világossá, ha a gyakorlat és a feltételek megfelelően találkoznak. A tanulás, az elme figyelése és a ragaszkodás felszabadítása révén bölcsesség születik. Az értékes pont az, hogy ez a bölcsesség felmerülhet, nem pedig az, hogy egy kész dolog már el van raktározva a testben.

Gondolj az ecsetelés gyakorlatára. Az élő vonás nem egy rejtett tárgy az ecset belsejében. Papír, tinta, lehelet, kéz ereje és ismételt gyakorlat találkozik, majd megjelenik egy tiszta vonás. Ha azt mondjuk, hogy „bárki tud írni”, az nem jelenti azt, hogy az elkészült írás már az ecsetben van. Ez azt jelenti, hogy helyes edzéssel bárki tiszta agyvérzést tud előidézni.

A gyakorlat ugyanaz. Az ébredés nem egy kincs, amit belülről húzunk ki. Ez egy olyan út, amely az elménk művelése, a Dharma megtanulása és a tudatosítás folyamatos folytatása során mutatkozik meg. A Buddha-természetbe vetett hit tehát nem homályos önbizalom. Ez az erő, hogy ne hagyjuk fel a gyakorlatot, amelyet ma meg kell tenni.

Két dologra kell vigyázni. Az ember abban a gondolatban marad, hogy "már megvan", és elszabadul a gyakorlatban. A másik úgy dönt, "nincs semmim", és elveszíti az utat. A Buddha természet tanítása túlmutat mindkét végleten. Azt mondja nekünk, hogy erőfeszítéssel és feltételekkel bárki megnyithatja az ébredés útját.