A gyakorlás első lépése egyetlen lélegzettel kezdődik
A mai tanítás, akárcsak ennek a munkának az első oldala, világosan megmutatja, hol kezdődik a gyakorlás. Jó magyarázatokat hallani szükséges, de a magyarázatok önmagukban nem mélyítik el az elmét. A gyakorlás végül akkor kezdődik, amikor közvetlenül látjuk és tapasztaljuk abból a helyből, ahol most ülünk.
Sunim arra tanít, hogy a meditációból ne csináljunk nehéz vagy különleges állapotot, hanem először figyeljük meg a be- és kiáramló lélegzetet olyannak, amilyen. Tudni, hogy belélegzik, amikor belélegzik, és tudni, hogy kilélegzik, amikor kilélegzik: ez az egyszerű éberség hozza vissza az elmét erre a jelenlegi helyre.
A lélegzet szemlélése nem azt jelenti, hogy erővel próbáljuk nyugalomra kényszeríteni magunkat. Azt jelenti, hogy észrevesszük a lélegzetet, amely már jön és megy, és nem tévesztjük szem elől. Ekkor a bonyolult gondolatok lassan hátrébb húzódnak, és az elme leülepszik, mint valaki, aki először nyit utat.
Ezért a gyakorlás első lépése nincs messze. Nem csak azután kezdődik, hogy sok szót megértettünk. Abban a pillanatban, amikor közvetlenül észreveszi ezt az egy lélegzetet most, a mai gyakorlás már elkezdődött.
Ma ne maradjon a magyarázatoknál; üljön le egy pillanatra. Figyelje meg közvetlenül a belégzést és a kilégzést, és nyissa meg a nap gyakorlását kezdő elmével.
A gyakorlás nem csak sok magyarázat megértése után kezdődik. Amikor közvetlenül észrevesz egyetlen lélegzetet ott, ahol most ül, az elme visszatér a jelenbe, és megnyílik a gyakorlás első útja.
