Ne ragadd meg az áramló időt; időzz az éber tudatosságban
Gyakran mondjuk, hogy a múlt már elmúlt, a jövő pedig még nem jött el, ezért jól kell megélnünk ezt a jelen pillanatot. Ezek a szavak nagy segítséget jelentenek a mindennapi életben, mert nem engedik, hogy az aggodalom és a megbánás magával ragadjon, és segítenek gondoskodni a testről és az elméről most.
Mégis, ha egy kicsit mélyebben nézünk, még ez a jelen pillanat sem olyan rögzített dolog, amelyet meg tudnánk tartani. Abban a pillanatban, amikor mostnak nevezzük, már tovább is folyt, és egy másik pillanat következik.
Buddhista nézetből a múltat, a jövőt és a jelent nem tekintjük abszolút valóságoknak. Az idő és a tér is lehetnek olyan fogalmak, amelyeket az elme megragad és felállít; mélyen látva minden üres és szüntelenül változik.
Ez nem jelenti azt, hogy el kellene hanyagolnunk a mai életünket. Inkább miközben minden pillanatban jól gondoskodunk a testről és az elméről, olyan éber tudatosságra van szükségünk, amely még ahhoz a pillanathoz sem ragaszkodik.
Ma is próbáld meg egy időre letenni a múlt miatti megbánást, a jövő miatti aggodalmat, sőt a jelen nevéhez való ragaszkodást is. Legyen ez olyan nap, amikor az áramló időben a csendes, megingathatatlan és éber elmét szemléled.
A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, ezért fontos jól gondoskodni a jelenről. Mélyebben nézve azonban még ez a pillanat sem rögzített, hanem folyamatosan áramlik. A múlt, a jövő vagy a jelen megragadása helyett időzz az éber elmében, amely észreveszi az egész áramlást.
