A gyakorlás elmélyül, ha megfigyeljük az Alaya Tudatosság óceánját
Csak azért, mert az elme rövid ideig nyugodt, nem jelenti azt, hogy minden gyökér eltűnt. Ahogyan maga az óceán sem tűnik el, amikor a hullámok elcsendesednek a felszínén, úgy mély, megszokott hajlamok maradhatnak akkor is, ha a látható gondolatok elcsendesednek.
A buddhizmusban az elme mély alapjait az alaya-tudat képén keresztül magyarázzák. Az öt érzéki tudat, a hatodik tudat és a hetedik tudat tevékenysége olyan, mint az óceánon felszálló hullámok. A hullámok nem léteznek az óceánon kívül, de ha az óceán megmarad, akkor a hullámok ismételt felemelkedésének lehetősége is fennáll.
Ezért a gyakorló nem állhat meg abban, hogy csak a felszínen megjelenő haragot és ragaszkodást figyelje meg. Az elmegyakorlat elmélyül, ha megfigyeljük és elengedjük a finom megszokott hajlamokat, sőt a dharmákhoz való ragaszkodást is.
Ez nem jelenti azt, hogy keményen hajtsa magát. Inkább azt jelenti, hogy nem ragaszkodunk túl gyorsan a gondolathoz: „Felébredtem”. Még akkor is, ha eljön a nyugalom, szükségünk van a körültekintő megfigyelés alázatára és az elmére, amely újra visszatér a gyakorlathoz.
Ma ne csak az elméd hullámait nézd. Nézz bele a mély óceánba, ahonnan ezek a hullámok erednek. A gyakorlat, amely nem marad meg a felszíni nyugalomban, hanem megvilágítja a gyökereket, szilárdtá teszi a megszabadulás útját.
Még ha a hullámok elcsendesednek is, a hullámok újra feltámadhatnak, amíg az óceán marad. A gyakorlat nem csak a látható gondolatok, hanem a mély szokások és a finom kötődések megfigyelésének tanulmányozása.
