Ne veszítsd el az életed, miközben hajszolod a vágyat.

Az embernek még száz évig is nehéz teljes életet élni, de az elme úgy él, mintha ezer év gondjait hordozná. Olyan dolgok, amelyeket ma meg kell tenni, dolgok, amelyeket még nem sikerült megoldani, és olyan dolgok, amelyekről nem tudom, mi fog történni a jövőben, folyamatosan húzzák a fejemet. Még akkor is, ha az egyik aggodalom véget ér, felbukkan egy másik, és amikor az egyik vágy kielégítődik, keresünk egy másikat.

Mint a Dharma-szútra példázatában, a vágyat kergető elme hasonló a virágokat szedő emberhez. A virágok szépek és illatosak. Szóval szeretném elérni, megszerezni, és még többet gyűjteni. De ha belemerül a virágszedésbe, könnyen elveszíti a nyomát, hol áll, mennyi idő telt el, és merre tart az élet.

A probléma nem maga a vágy, hanem a tudatosság elvesztése a vágy követésével. Ugyanez vonatkozik a szorongásra is. Nem lehet teljesen szorongás nélkül élni. Mindig van tennivaló, meg kell oldani a kapcsolatokat és a felelősségeket. A fontos dolog az, hogy felismerd, hogy vannak aggodalmaid, és ne hagyd, hogy azok elfoglalják az egész elmédet.

A gyakorlat nem csak jó helyeken található. Tudsz tanulni azokról a helyekről, ahol vágyak támadnak, és láthatod szíved jellemét még onnan is, ahol aggodalmak merülnek fel. A tanulmány azt jelenti, hogy felismerjük, amikor egy vágy támad: „Újra van egy vágyam”, és amikor aggodalmak merülnek fel, visszanézünk és arra gondolunk: „Az elmém előre halad”.

Az élet rövid, és ez nem jelenti azt, hogy félned kell. Inkább azt jelenti, hogy észhez térsz. Ez azt jelenti, hogy úgy hajtsd végre vágyaidat, mintha virágot szednél, és ne veszítsd szem elől a mai életet azzal, hogy aggodalmakat halmozd fel, mintha ezer évig élnél. Ha most tudatában vagyunk ennek az elmének, nyugodtan teszünk, amit tenni kell, de nem adjuk át teljes elmédet a vágyaknak és aggodalmaknak, ez egy felébredt élet.